Ezúton is köszönjük minden kedves Olvasónk érdeklődését, véleményét, javaslatait! A felmérésünk eredményeit már januártól folyamatosan beépítjük a folytatásba, és igyekszünk még könnyebben elérhetővé, használhatóvá tenni a Tékát! A blogban szintén számos újdonsággal találkozhatnak, van még muníciónk bőven!

Amennyiben hasznosnak találták/találják egész éves munkánkat, kérjük támogassák azt lehetőségük szerint! (PayPal gombunk jobb oldalon).

Minden Kedves Olvasónknak sikeres, boldog új évet, jó egészséget, és sok-sok kellemes olvasmányt kívánok a magam és a Kindle-varázs csapatának nevében!

Fehér Péter PhD

Süsü a keretben:-)

Süsü, a sárkány a Kindle képernyőjén!

“Felhasználási feltételek

A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) című adatgyűjtemény egészének szerzői jogi jogosultja a Petőfi Irodalmi Múzeum.
A DIA honlapján – a szerzők engedélyével – közölt irodalmi mű, műfordítás, tanulmány, bibliográfia, illusztráció, kép és hanganyag szerzői joga a szerzők vagy jogörökösök tulajdona. A szükséges felhasználási jogokkal a Múzeum jogszerűen rendelkezik.
Azoknak a szövegeknek, képeknek és hangzó anyagoknak, amelyeknél ezt külön nem tüntettük fel, szerzői jogosultja a Petőfi Irodalmi Múzeum.
Kérjük, hogy Ön is tartsa be a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény előírásait!
Minden további nélkül olvashatja és magáncélra letöltheti, kinyomtathatja a honlapon közölt szövegeket, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással. Azonban nem áll jogában azoknak vagy azok bármely részletének kereskedelmi jellegű, elektronikus vagy nyomtatott formában történő felhasználása, módosítása, másolása, többszörözése, terjesztése, továbbítása, megjelenítése, előadása, reprodukálása, közzététele. Ezek a cselekmények a fent említett jogszabályba ütköznek, és az abban megfogalmazott jogkövetkezményekkel járnak.

Nice! Eddig ok, senki nem akarná ellopni ezeket a műveket, ámde:

1. Mi az akadálya például annak, hogy ezek a MEK-be is bekerülhessenek? Ugyanis a feltételek azt zárják ki, hogy kereskedelmi/üzleti célra felhasználhatók legyenek. A OSZK-n belül “még” működő MEK tudomásom szerint “nonprofit intézmény”.

2. Ha az ilyen felhasználás tiltott, akkor hogy lehet, hogy PIM ezeket mégis pénzért átadja a kiadóknak (lásd következő interjúban)?

3. A DIA-ban szereplők (a magyar irodalom neves reprezentánsai) bizonyára megérdemlik azt az életük végéig nekik folyósított juttatást, amiért ezen művek közreadásához hozzájárultak. De azért itt már felmerül pár további kérdés:
a. Abban az esetben, ha egy kiadó megvásárolja az adott kötet újabb kiadásának jogát, akkor ugye pár bőrt csak “lehúz mindenki a rókáról” – az írók, esetleg a leszármazottaik, és a DIA is… Ugye az világos, hogy ebben az esetben a köteteket már párszor kifizették…
b. Ha tfh. egy kötetért már nem állnak sorba a kiadók, meg a szerző sem él már jó ideje, akkor miért nem elég, hogy DIA fizet az örökösöknek, és a kötet cserében a közé (lásd előbb MEK). Hogy ne legyen félreérthető, nem szabad prédának (=public domain) ajánlanám (bár azért a 70 év kicsit durva), hanem a MEK-be, nemzeti közkincsnek. Ha ez nem járható, akkor miért is fizetünk érte?
Sosem kedveltem az “adófizetők pénzéből” kezdetű siránkozást, de ez most bizony pontosan ide illik.
c. Nagy öröm ez az un-ortodox megoldás (DIA), mert nem tudok így kapásból hasonló példát szerte a világon (kérem, aki tud, informáljon bennünket!), de ha már így fizetünk érte az adónkból, akkor valami “olvasóbarátabb” megoldásra hadd tartsunk igényt!

Várom a visszajelzéseket, véleményeket és mindenkinek jó olvasást kívánok!

A Kindle-ről egy jó általános áttekintést kaphatnak, ha meghallgatják az erről szóló beszélgetést itt.

Az ekönyvolvasó bekapcsolása valószínűleg senkinek nem jelent komoly kihívást, a kikapcsolás annál inkább:-) Ugyanis a Kindle-t nem kell (sőt. nem is lehet igazán) kikapcsolni. Amikor nem olvassuk (vagyis egy adott ideig nem lapozunk), önállósítja magát, és “elpihen”. Ha folytatni szeretnénk az olvasást, a bekapcsológomb elhúzásával ismét aktívvá tehetjük, és ott folytatja, ahol abbahagytuk. Ha ez éppen egy könyv volt, akkor azon az oldalon, ahol félbemaradt az olvasás, ha a nyitóoldalon voltunk, akkor pedig ott. A Kindle-ről azt is érdemes tudni, hogy az e-ink technológiának köszönhetően csak akkor fogyaszt áramot, amikor lapozunk. Alvás közben, amikor a “szépséges” képeket mutatja, vagy olvasás közben viszont nem, így elég sokáig (akár hetekig) bírja energiával.
Hogyan kerülnek a könyvek az olvasóra?
Az egyik legfontosabb kérdés: hogyan kerül a tartalom az olvasónkra? Szerencsére a megoldás nem igényel pilótavizsgát vagy tudományos fokozatot, csupán egyszerű filemásolást. Az olvasásra szánt könyvet/szöveget tartalmazó file-t kell a Kindle documents mappájába átmásolni.
Ehhez a következő lépések szükségesek:
1. Csatlakoztassuk a Kindle-t a kapott USB-kábellel a számítógépünkhöz.
2. Kis idő elteltével az olvasó egy új meghajtóként jelenik meg a Sajátgép mappában (Windows használata esetén). Ettől kezdve úgy kezelhetjük, mint egy pendrive-ot.
3. Nyissuk meg az új meghajtót (valószínűleg D: vagy E: néven fogjuk látni).
4. A tartalomjegyzékében lesz egy documents nevű mappa. A számítógépről ebbe a mappába kell átmásolni (például egérrel áthúzni) azt a file-t, ami az olvasnivalót tartalmazza.
5. Ha a másolás sikerült, távolítsuk el bztonságosan a Kindle-t a számítógépről, és rövid idő múlva megjelenik az olvasó tartalomjegyzékében a kívánt kötet.

Néhány dologra érdemes figyelni:
1. A Kindle nem kezeli a hagyományos mappákat, ehelyett ún. Gyűjteményekkel dolgozik, erről részletesebben korábbi írásunkban olvashatnak.
2. Nem célszerű egyszerre 50-100 vagy még több kötetet felmásolni, mert ezután hamarosan bősz indexelésbe kezd, ami alaposan lemerítheti az erőforrásokat, mi pedig meglepődve (és nem ritkán
kétségbeesve) tapasztalhatjuk, hogy a mi Kindle-nk nem is bírja 3-4 hétig csak 1 napig:-)) áram nélkül.
3. A Kindle könnyen nagyon jó baráttá válik, akivel kedvesen kell bánni (netán nevet adni neki, babusgatni, stb.), sőt, a biztonsága érdekében egy tokot is érdemes beszerezni hozzá, hogy megóvjuk
az élet zord és kegyetlen viszontagságaitól. Kindle-tokot most már sok helyről beszerezhetünk. Ha nem találtunk a karácsonyfa alatt, akkor például rendelhetünk az Amazonról (elég borsos áron), az
E-bay-ről (sokkal olcsóbban), vagy éppen a kindletok.wordpress.com címről itthonról is. Készíthetünk saját magunk is, ha elég ügyesek vagyunk hozzá- Lényeg, hogy ne hagyjuk magában sínylődni.

Visszatérve az olvasásra, a következő kérdés, milyen formátumokat ismer a Kindle? Alapesetben a következő formátumokat ismeri/kezeli: TXT (sima szöveg), HTML (TXT-re átnevezve), PDF (mint afféle
“mostohagyereket”), és a PRC/MOBI/AZW-t (ez az igazi “kedvence”). Egy kis magyarázat a legutóbbihoz: a PRC/MOBI az olvasó személy szempontjából tulajdonképpen ugyanaz, az AZW pedig ennek az Amazon
által titkosított/védett változata. A mostohagyerekkel (PDF) pedig az a gond, hogy bár képes ezt megjeleníteni, de mivel a PDF könyvek általában A4-es méretűek, olvasásuk nehézkes a 6″-es kijelzőn, és a méretezésük nem ideális finoman szólva.
Sokakban felmerül a kérdés, mi a helyzet az eléggé elterjedt DOC formátummal, amit a Kindle a leírás szerint “alapból olvas”. Hát nem. Ezt a formátumot olvasás előtt át kell alakítani a Kindle számára fogyaszthatóvá. Ennek módjáról szintén egy korábbi posztunkban olvashatnak.

Ha ily módon immár profik lettünk a Kindle kezelésében, már csak olvasnivalóra van szükségünk, hogy arra használjuk, amiért kaptuk. Mi sem egyszerűbb ennél – csak “elmegyünk” a neten található bármely magyar ekönyvesboltba, és olyan könyvet veszünk meg, amit csak kedvünk tartja… majd talán 10 év múlva:-( Sajnos az a helyzet, hogy a magyar könyvkiadóknak nem sikerült lépést tartani a “gyorsuló idővel” (Marx György), és ez a nemes és szép, ámbár “végtelenül nehéz” feladat meghaladta az erejüket.
Így azokat tudjuk csak ajánlani, akik próbálnak ezen a helyzeten segíteni, és hozzájárulnak az ekönyv-kultúra fejlesztéséhez. Ilyen a Kossuth Kiadó (multimediaplaza.hu), a scifi kedvelőknek az SF-portál kínál színvonalas olvasnivalót. A magánkiadású köteteknek a Publio Kiadó ad helyet hazánkban egyedülállóan. Ha ingyenes olvasnivalóra vágyunk, elsőként a Magyar Elektronikus Könyvtárat kell említenünk, amely majdnem 10 ezer kötetet kínál több különböző formátumban, zek többnyire konvertálást igényelnek. A Kindle-hez az általunk készített és folyamatosan bővített Kindle-Téka kínálja a legtöbb olvasnivalót jelenleg. A kortárs magyar szerzőkre vágyóknak a DIA-t (Digitális Irodalmi Akadémia) tudnánk ajánlani, ha támogatná az ekönyvolvasón történő olvasást. Sajnos nemhogy nem támogatja, de egyenesen gátlja ezt – ami ugye azért is különösen érdekes, mert az adófizetők pénzéből tartják fenn és honorálják nem kis havi apanázzsal a szerzőket. Ha valaki netán a manapság népszerű űlő- és éhségsztrájk projektben gondolkodna, íme egy nemes cél:-( ennek megszüntetése. Az illegális forrásokat nem ismertetjük, azokat vélhetően mindenki önállóan is fel tudja kutatni:-(

Végezetül: ha Kindlével kapcsolatos kérdéseik vannak, több magyar fórum is foglalkozik a témával (pl. az index.hu Kindle fóruma). A felmerülő legtöbb kérdésre választ találhatnak a Kindle-varázs blog korábbi írásaiban is, érdemes az archívumot olvasgatni! Napi híreinket a Kindle-varázs Facebook oldalán olvashatják, könyvespolcainkat a moly.hu-n is követhetik, szeretettel várunk mindenkit!
Kedves Olvasóinknak nagyon jó olvasmányélményeket kívánunk!
a Kindle-varázs csapata nevében
Kindlevarázs

BREAKING NEWS – az AMAZON visszautalja az előre kifizettetett ÁFÁ-t?
Most érkezett egy levél egy kedves ismerőstől:
* * *
Ezt kaptam az Amazontól:
“We’re writing to let you know we processed your refund of $32.50 for your Order xxxxxxxxxxxxxx.
This refund is for the following item(s):

This amount has been credited to your payment method and will appear when your bank has processed it.”

Ezt a Kindle-t már a vámmal növelt díjért vettem, most meg visszautalnak Szuper! Láttál már ilyent?

* * *
Ha netán valaki találkozott már hasonlóval, várjuk a visszajelzéseket!

Heti milliós Kindle forgalom az Amazonon!
Az Amazon friss bejelentése szerint már harmadik hete folyamatosan milliós darabszámot meghaladó Kindle-eladás történik az oldalukon. (Mi lenne, ha megnyitnák a piacot az USA-n kivüli ügyfelek irányban is?
A Fire és a Touch modellek kezdenek elérni hozzánk is, így előbb-utóbb első kézből is beszámolhatunk a tapasztalatokról – ha valaki mutat egy példányt teszteléshez:-)

Lezárult a “Nagy Kindle-mustra” elnevezésű felmérésünk.
A múlt hét folyamán lezárult a fenti címmel indított felmérésünk, amely a hazai Kindle-felhasználókkal kapcsolatos információk összegyűjtését és elemzését tűzte ki célul. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a kérdőívünket kitöltötték és hasznos tanácsaikkal segítették a munkánkat! A kérdőívek kiértékelését megkezdtük, a főbb eredményeket hamarosan ismertetjük.

Mostanában feltorlódtak az e-könyvvel kapcsolatos események, rendezvények, amelynek csak örülhetünk, hiszen ezáltal egyre több érdeklődőhöz juthatnak el a fontosabb információk, egyre többen hallanak komolyabban ez e-olvasás előnyeiről, így gyarapodhat az e-olvasóközönség, ezáltal pedig még inkább megnövekszik az e-tartalomra való igény, amely remény szerint a kiadókat, szerzőket is ösztönözni fogja az előrelépésre.

Nagy vonalakban

Mostani rendezvényünket a MeetOFF szervezte 2011. december 13-ára, melynek keretén belül, 10-10 percben Fehér Péter, Miyazaki Jun, Kerekes Pál, Veszelszki Ágnes, Meichl Mátyás, Moldován István és Szarka Bea tartottak előadásokat. A tartalomból: a Kindle-varázs blog első évének bemutatása és értékelése, az SFportal e-könyvesboltja, DRM, „Miért nem fejlődik olyan gyorsan az e-könyv ipar?”, self-publishing és ennek lehetősége, „unoka-szótár nagyiknak”, InDesignnal alkalmazása EPUB-készítésre, digitalizálási projektek régen és most, valamint kiderült, hogy a magyar könyvtárak mennyire űzik a digitalizálást, amelyet immár kötelezően előírtak nekik. Ez alkalommal már vegyesebb volt a hallgatóság köre, s nem csak a „szakmabeliek” találkozójaként számolhattunk a rendezvénnyel, hanem jelentős volt a laikusok, csak-felhasználók tábora is.

A Kindle-varázs belülről

Felmerülhet bennetek, kedves Olvasók, hogy mégis mi motiválhatja az embereket egy effajta blog írásában, mint amilyen ez a Kindle-varázs. Erre kaptunk választ Fehér Pétertől, aki „Kindle-varázs & Kindle-Téka” címmel tartott előadást. A felelet az Amazonhoz köthető és az ő Kindle-jéhez, amellyel 2010 nyarán rukkolt elő, $139-ra csökkentve a legújabb modell árát. Ez akkor is és most is újdonságként hat(ott), ugyanis azóta is alig akad igazi vetélytársa a piacon. Maga a Kindle-varázs oldal munka, közösség, szórakozás és tanulás is egyben. Munka, mert ugye semmi nem lesz csak úgy magától (annak már hosszú ideje, hogy Valakinek az egyetlen szavára csak úgy lett világosság-sötétség, ég-föld, stb.:-). Közösség, ugyanis nem kényszerítenek minket, Csapattagokat (nem kapunk rá „indexbe-írást”), mégis minden héten összeülünk megvitatni az elkövetkezőket, az esetlegesen felmerült problémákat. Szórakozás is jár vele, nálunk legtöbbször a találkozók is vidáman telnek, de az 1 éves szülinapi összejövetelen rendezett vetélkedő – ahol értékes nyeremények is átadásra kerültek –, majd magát a rendezvényt követő Bárka színházi előadás is ebbe a kategóriába tartozik. Tanulás. Élethosszig tartó tanulás. Jöhetnék azzal a közhellyel, hogy „jó pap holtig tanul”… De tudjátok mit, kedves olvasók?! Ez így van. Főként az informatikát érintő területeken. Aki nem képzi magát folyamatosan, rövid időn belül elévül a tudása. S mi lenne veletek, ha mi nem lennénk naprakészek?!

Kindle-varázs eredmények, célok

Néhány eredmény, amely az 1 éve indult blog produkált: 306 ezer megtekintés, 88 poszt, 614 követő Facebookon, 361 elektronikus könyv a Tékában, hivatkozás a Wikipédián, néhány sikeres együttműködés. Jövőbeli terveink között szerepel egy e-könyvesbolt megnyitása – amelyet már említettünk a születésnapon is –, ahol az eddigiekkel szemben, pénzért kínálnák PRC-ket. Ezek között általában ritkábban elérhető, vagy jóval több elfoglaltsággal járó művek lesznek megtalálhatók. Másik hamarosan mevalósuló elképzelésünk egy közösségi projekt lenne, amelynek végeredménye egy szógyűjtemény. A gyűjteményben A magyar helyesírás szabályaihoz hasonlóan egy szószedet szerepelne, amelyet bárki jól hasznosíthat majd, aki helyesen szeretne írni. Ezt a projektet a „Zukbergnet”-en (a későbbiekben értelmet nyer ez a szó) is közzétettünk már, és továbbra is örömmel várjuk a jelentkezőket/közreműködni vágyókat.

e-Darth Vader

Második előadónk felkonferálásával volt egy kicsi félrenyúlás, de egy nagyobb plénum előtt ismét sikeresen tisztázta magát Miyazaki Jun, aki szerint a magyarokon kívül a japánoknak van csak „normális” sorrendben a nevük . Miután ezzel az információval is gazdagabbak lettünk, az SFportal egy éve indult e-könyvesboltjáról ejtett néhány szót, amely Magyarország legnagyobb sci-fi portáljának boltja.

2010 szeptembere óta egy Kindle boldog tulajdonosa, amelyet elsősorban olvasásra, másodsorban pedig „puskázzak az előadásokon”-ra használja. Akkor kezdte el foglalkoztatni társaival együtt az a gondolat, hogy „itt a jövő”, tenni kell valamit. Igaz az elején „nem fogunk Ferrarit venni a bevételből”, de elérhetik azt,  hogy az olvasókat rávezetik az e-tartalom értékelésére, és ezáltal az érte való fizetésre. A továbbiakban szót ejtett az árazási problémákról, a másolásvédelemről (DRM), lassú e-hódításról, nehezen hozzáférhető friss tartalomról, amelyekről mind bővebben olvashattok Az SFportal e-könyv platformja és a „MaNDAtum” című előző cikkünkben. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azokat az információkat, amelyeket – úgymond – ismétlésként mondott el Jun, hiszen kevesen voltak ott a belinkelt találkozón, s az erről szóló összefoglaló cikkeket sem biztos, hogy olvasták, pedig fontos, az e-könyvolvasó tulajdonosokat érintő problémákról, új fejleményekről esett bennük szó. Többek között arról is, hogy, ha nem veszik észre a kiadók (a fennmaradt magyar és a külföldi egyaránt), hogy engedniük kell a nyomásnak, és e-formátumban, kemény DRM nélkül kellene kínálniuk termékeiket, akkor ők fognak a legnagyobbat bukni ezen, nem pedig a felhasználók, akik többsége ingyen, kerülő úton is képes szert tenni arra a tartalomra, amelyért fizetne is, amennyiben az elérhető lenne.

Csináld magad: e-könyvkiadás!

A szerzői könyvkiadás nem új műfaj, ugyanis a könyvnyomtatás hajnalán ezzel kezdődött a nyomtatás-történet. Manapság a legegyszerűbb publikálási út a weben át vezet, úgymint blogok, saját weboldalak, stb. De mitől új a „self-publishing”? Erre kaphattuk meg a feleletet Kerekes Páltól, a Publio Kiadó vezetőjétől. A válasz egyszerű: kihagyja magának a könyvnek a létrehozási folyamatát, amely nem kevés “macerával”, mínusz pénzzel jár, hiszen a terjesztők/kiadók jócskán levonják a maguk részét. Ehelyett azonban elkészítjük szépen a művünket, megformázzuk, ahogy szeretnénk, hogy kinézzen. Végül pedig feltöltjük a Publio Kiadóhoz, ahol automatikusan elkészül a mű e-könyves változata. Amikor ez elkészült, szinte azonnal megjelenik a világ nagyobb e-könyvekkel kereskedő webshopjaiba is, pl.: Lulu, Smashword, Amazon, stb., ezzel tehát „az egész self-publishing világ része lesz”. A regisztrálást és a feltöltést követően a szerzőnek/feltöltőnek módjában áll az adott művéről a statisztikai adatokat nézni, pl.: mennyien vették, nézték meg, mennyit keresett vele eddig, stb. (S ekkor bekukorékolt egy telefon )

Ami szinte minden e-könyvekkel foglalkozó oldal gondja, a változatosság, amely még inkább vonzza az e-olvasóközönséget. Ezzel – úgy gondolom – a Kiadónak nem lehet gondja, hiszen már így is igen változatos a kínálata. Kerekes Pál felhívta a figyelmet, hogy szívesen várják a visszajelzéseket, hátha „… túl sok a cicás regényünk”

A lényege tehát még egyszer az a self-publishing-nak, hogy a kiadó nem nyúl bele a műbe. Csupán néhány formai utasítás kell betartani, amelyek az eredményes e-könyvkészítésért vannak. Kerekes Pál elmondása alapján, az elején volt néhány olyan könyv, amelynek a borítója (amelyet szintén a szerző készített) nem volt megfelelő. Ebben az esetben, hozzányúltak a beküldött e-dokumentumhoz, egyébként pedig csak olyan esetben módosítanak bármit is, ha egy bizonyos módosítással járó szolgáltatást igénybe vesz a szerző. A mű a szerzőé marad, viszont az e-könyves változatának joga már a Publio-é lesz.

A fentiek szerint, tehát „nem feladatunk eldönteni”, mi a szemét, és mi nem az. Bele-beleolvasnak művekbe, és nem jellemző, hogy gond lenne velük. Rendes kis írásokkal keresik meg őket, nem túlértékelve műveiket.

Az előadó említette továbbá azt is, hogy a Google-lal is sikerült néhány napja szerződést kötnie, így a Kiadó által átkonvertált e-könyvek a Google Booksba is bekerülnek, viszont a fizetős könyvei Magyarországon és Európában sajnos nem elérhetőek.

„A kommenthuszár becsizmáz”

Az előbbi címmel tartott fiatalos, lendületes előadást Veszelszki Ágnes (sok minden más mellett egyetemi tanársegéd az ELTE-BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékén) a digitális háló hatására keletkezett szavakról, és azok egybegyűjtési projektjéről, amely jelenleg is folyik, s amely hamarosan talán papíron is “megérik a kiadásra” (az előadást hallgatva már van néhány potenciális vevőjük).

A digitális világ terjedésével, mindennapivá válásával új szavak jöttek létre, vagy régiek módosultak, kaptak más jelentést (is), szavak rövidültek (jó8=jó éjt; c6=chat; 5let=ötlet). Lehetetlenség visszaadni az elmondottakat, ugyanis a nevetés következtében képtelen voltam lejegyezni a gondolataimat. Viszont személyes kedvenceimből sikeresen „elmentettem” néhányat: Zukbergnet=Facebook; emördzsönszifész=mobilos Facebook; becsizmáz=betölt a gép, felébred, magához tér (magyarul bebootol:-)) a szerk. megjegyzése); kommenthuszár=aki véget vet a kommentelés folyamatának, offol.

A szótárpályázat lényege lenne tehát egy „unoka-nagyi szótár” (ez egy idézet, nem ez lesz a neve, csak a félreértések elkerülése végett), amely átíveli a generációk, vagy éppen a „digitális bennszülöttek és a digitális kívülállók” közötti szakadékot. Az előadó felvetette, hogy természetesen kiadásra szánják a gyűjtést, azonban a kérdésekre válaszolva közölte, előbb papírformában, ugyanis a „kívülállók” közül, ki lenne az, aki e-dokumentumként bármikor is beleolvasna. Kerekes Pál viszont lecsapott az esetleges e-változatra: „látom, kiadót keres erre”. Valamint felvetett egy másik megfontolandó javaslatot, miszerint lehetne készíteni egy „nagyi-unoka szótárat” is, amelyben az idősebb generáció által használt, azonban a fiatalabbak körében már „nem létező” szavakat szednének csokorba. Érdekes elgondolás, szerintem nem is alaptalan.

Adobe és az EPUB

Meichl Mátyás, a magyarországi Adobe „Technical Sales Engineer”-je avatta be a (ezúttal) nézőközönséggé avanzsált hallgatóságot abba, hogyan lehet InDesign-nal könnyen és egyszerűen EPUB formátumú e-könyvet készíteni. Ahogy kattintgatott jobbra-balra, szerintem mindenki elhitte, hogy „… az InDesign nem egy bonyolult állatfajta”, egyik Csapattársam hozzáfűzte: „még én is meg tudtam tanulni”. Fő az önbizalom Az előadás lényege az gyakorlati volt, így sajnos az itt nem adható vissza…

„Sikeres digitalizálási projektek”

A MEK nem digitalizálási projekt. Csak, hogy így belecsapjak a közepébe, ahogyan nagyjából Moldován István is tette a Magyar Elektronikus Könyvtár képviseletében. A weboldal a netes könyvtár szerepét tölti be.

A projektek közül elsőként az American Memory by Library of Congress-et említette, amely keretein belül régi, nem jogvédett könyveket digitalizáltak nagy sikerrel, majd jött az Európai Digitális Könyvtár, az Europeana, amely az Európai Unió „fejéből” pattant ki, megkezdve ezzel az európai kulturális értékeket összegyűjtését. Harmadik versenyzőként a Digitális Irodalmi Akadémiát említette, amely a kortárs magyar irodalmat foglalja magába, s amely az Europeana-ban is kereshető! A “kereső-király” Google sem maradhat ki a szórásból, aki – Moldován István elmondásai nyomán – nem könyveket, hanem már könyvtárakat digitalizált a Google Books szolgáltatásának. Civil összefogásként a Gutenberg Projektet, a legrégebbi e-könyvtárat hozta példának 36 ezer körüli kötettel, de jelentős még az itthoni Magyar Társadalomtudományi Digitális Archívuma (kb. 1100 kötet), valamint a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár is (kb. 600 kötet), amely a keresztény irodalmat gyűjti.

A MEK ugyan nem digitalizál, azonban szeretne nyitni a mobil-világ felé. Erre viszont kevés, majdhogynem semennyi anyagi támogatása sincsen. E-könyv formátumok is vannak azért a repertoárjában, általában EPUB formátumban, valamint – amióta együttműködik a többek közt a Kindle-varázzsal, azóta – PRC formátumban is.

Néhány e-book kiadó – ahogyan azt a papírkönyveknél is kellene – küldi a digitális kötelespéldányokat, amelyek az OSZK Digitális Könyvtárának védett szerverére kerülnek, s a megtekintésük csak helybenolvasással lehetséges a felhasználók számára. Ezért a gyűjtési lehetőségért a MaNDA is sorban állna, azonban amíg az e-könyveket szolgáltatásként kezeli a törvény, addig nem igazán lehetne rá semmilyen kötelespéldány-rendelet, ahogyan a fodrászokat se kérjük meg, hogy menjenek x időközönként a Parlamentbe, és szolgáltassák szolgáltatásukat ilyesfajta módon az ott székelő képviselőknek.

Kitekintés a magyarországi könyvtárakra

Az ELTE-BTK informatikus könyvtáros MA hallgatója, Szarka Bea beszélt a hallgatóságnak szakdolgozatának témájáról röviden, amely során hazai könyvtárakat keresett fel, s kérdezett digitalizálási szokásaikról. Sajnos, ahogyan ez várható volt, nem túl sokan reagáltak az elküldött kérdőívekre, így 43 könyvtár alapján volt kénytelen levonni a következtetéseket. Ez alapján kiderül, hogy általában alapszintű scannerrel oldják meg a digitalizálási kérdést – de olyan könyvtár is van, ahol fényképezőgéppel. Az anyag, amelyet legsűrűbben vesznek elő emiatt, az a helytörténeti gyűjtemény. Eredményüket, a digitális változatokat legtöbbször honlapjukon teszik elérhetővé mindenki számára, azonban olyanok is előfordulnak, akik csak maguk számára készítik el, vagy egyszerűen nincs meg az infrastruktúra, hogy közzétegyék. Továbbá előfordul az is, hogy ennek beszolgáltatását nem is tartják fontosnak, így nem kerülnek be az OSZK szervereire. Igen szomorú dolgok ezek, és rossz ilyenekről hallani könyvtáros hallgatóként , de fontos, hogy legalább egy ilyen felmérés következtében képet kapjuk a hazai helyzetről, amin bőven lenne mit javítani.
Sajnos az előadások magas száma miatt elég sokáig tartott a rendezvény ezen része, és mivel szerettünk volna utána még tömegközlekedéssel valahogy hazajutni, így a személyes beszélgetésekre nem nagyon maradt már időnk:-) Talán majd legközelebb!
Végül szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek (és különösen Habók Lillának a meghívásért és a VIP-belépőkért!) a lehetőségért és a szervezésért, a nézőknek pedig a figyelmükért és érdeklődésükért!

A beszámolót készítette: Farkas Márti, a Kindle-varázs “virtuális könyvtárosa”
Szerk: Kindlevarázs

KÉPREGÉNY AJÁNDÉKBA
Karácsonyi ének című képregényünk egy héten át,
december 12-től 19-ig ingyen letölthető!
***
Szóval érdemes benézni így Karácsony felé a MultimédiaPlázába is!
A legközelebbi klubtalálkozó találkozó január elején, a szokásos helyen: Örkény Könyvesbolt a Nyugati közelében.

A rendezvényen szó volt a 2010 decemberében elindult SFportal e-könyvespolcának eredetileg tervezett, majd végül bejárt útjáról, a az előadó DRM-mel (Digital Rights Management) kapcsolatos véleményéről, a “védelem” aktuális helyzetéről itthon és külföldön. Az előadó (Miyazaki Jun) és a jelenlévők keresték a választ arra, hogy miért nem terjedt el nagyobb mértékben az e-könyv hazánkban, valamint felvetették a lehetőségét az e-olvasók – rettentő csúnya szóval élve – “elmultimédiásulásának”. Minden megjelent nagy érdeklődést mutatott a Magyar Nemzeti Digitális Archívum iránt, amellyel kapcsolatban értesülhettünk az előzményekről röviden, a támogatottságáról, az eddigi gyűjteményeiről, a “kulturális GPS”-éről.

Lássuk kicsit most bővebben:
A rendezvény megkezdése előtt az összegyűltek kedélyes hangú beszélgetéseket folytattak egymással, melyek során több, az előadások anyagát feszegető téma megbeszélése elindult már, azonban még visszafogták magukat, és csak egy-két morzsát hintettek el.
Majd Képes Gábor, a Magyar Írószövetség SF szakosztályának titkára, igyekezett megnyitni a rendezvényt eleinte kevés sikerrel, köszönhetően a néhány “nyikrr”, “nyikrr” hangeffekt kíséretében – amelyeket az olajozásra szoruló ajtó szolgáltatott – csatlakozó további érdeklődő miatt . Végül felkonferálta Miyazaki Jun-t, aki megosztotta a hallgatósággal, hogy a digitalizálás már a háznyi méretű számítógépek óta foglalkoztatja az embereket, azonban az e-irodalom felé a legnagyobb lépést talán az Amazon tette meg, amikor megjelentette Kindle-jét, ezzel megfizethetővé téve ezt a fajta olvasási lehetőséget a szélesebb olvasóközönség számára. Előtte is volt lehetőség digitális szövegek olvasására, azonban többnyire csak CRT monitorokon, amelyeken csak az igazán elvetemültek olvastak százoldalas könyveket. Ezek a dokumentumok többnyire már akkor is warezeléssel kerültek a felhasználókhoz, de azokban az időkben ez még vajmi kevéssé foglalkoztatta a kiadókat, jogvédőket, hiszen arányuk nem volt számottevő. Ez azonban mára már “akkut gonddá vált” (továbbra is persze csak az említett kör számára:-))

Az SFportal e-könyv szolgáltatásának egyik jelentős szempontja volt az olcsóság, szemben a legtöbb kiadóval, akik papírkönyv áron szerették volna/szeretnék piacra vinni elektronikus könyveiket, kevés sikerrel. Az SF-portál az amerikai jutalék elosztást (szerző:kiadó=70%:30%) igyekezett követni, amellyel több magyar sci-fi írót sikerült megnyernie, azonban a magas tranzakciós költségek (kb. 10%) miatt, nem tudta tartani a fenti arányt, így a kezdetileg tervezett max. 1000Ft-os árról, max. 1200-1500Ft-osra kellett váltania. Szintén komolya gondot okoz a 25%-os (nemsokára 27%-os) ÁFÁ. Ugyan a Kormány ígért 5%-ra való ÁFA csökkentést, azonban az csak a hangoskönyvekre terjedt ki végül. Ezek ellenére a felhasználók megértették, megértik az árakat, valamint igen nagy sikernek örvendenek az SFportal könyvcsomag ajánlatai is.

Sikerének titka továbbá a DRM mentesség. Illetve annyiban mégis alkalmaz “védelmet”, hogy a könyvek elejére ír egy vásárlóhoz szóló levelet, melyben megköszöni a felhasználók támogatását és azt is, hogy nem másolgatják a tőle vásárolt dokumentumokat. Az “SF írói” nem is kívántak DRM-et, (“sosem a szerző akarja, hanem a kiadó”), ez inkább a külföldiekre jellemző, itthon kevésbé.

S hogy miért nem terjedt el jobban az e-olvasás? – tette fel a nem költőinek szánt kérdést Miyazaki Jun. Néhány szóban itt a válasz: tartalom- és eszközhiány. Bővebben: az igényes eszközök drágábbak, a még vállalható is 40eFt, míg a tabletek 100eFt körül vannak. Várható lett volna az is, hogy a mobilszolgáltatók jönnek  – amolyan 1Ft-os – akciókkal, 2 éves hűségnyilatkozattal, amely során az ügyfélhez vágnak egy kütyüt, ami többek között elektronikus könyv olvasására is használható. Azonban vagy nincs túl vonzó tablet-ajánlatuk, vagy nem reklámozzák kellőképpen. Érdekesnek tűnik az a felfogás, miszerint, valójában kb. “2 millió potenciális e-könyv-olvasó” van hazánkban, már, ha csak az okostelefonokat vesszük – amelyek legtöbbje alkalmas e-könyvolvasásra -, viszont erre az a válasz érkezett a sorok közül, hogy igen, viszont “kevésbé okos felhasználóval”. Ami valljuk be, helyénvaló gondolat.
(Szerk.: az okostelefon messze nem egyenlő egy e-könyvolvasóval, tehát ha elfelezzük az említett számot, még mindig felülről becsüljük a potenciális olvasók számát.)
Két fő formátum küzdelméről van nagyjából szó: PRC vs. EPUB. Jun nem boncolgatta tovább a témát, csupán annyit tett még hozzá, hogy a kiadóknak nem a “vs.” részére kellene koncentrálni, hanem sokkal inkább a felhasználói igények kiszolgálására. Ahhoz viszont, hogy tömegcikké váljon az e-könyv-olvasó, legalább 15-20eFt körülire kellene csökkennie az áraknak. (Szerk: Esélytelennek tűnik. Szerintem a 30 ezer Ft a határ, kb. egy okostelefon árfekvése.)
Így viszont még mindig a Kindle vezet “megérésben”, ahol is ÁFÁval, szállítási költséggel még mindig (ilyen Forint/dollár helyzetben is) 35eFt körül mozog. Annyit egy okostelefonért is sokszor kifizetünk…

Multimédia, csilli-villi, lapozó hang, stb. témában a következő válasz hangzott el a hallgatóság tagjai közül: “én olvasni akarok, nem effektekben gyönyörködni”. Jun válasza: “Irodalomban gondolkozol”, de nem mindenki. Felvetődött még a színes tartalmat megjelenítő e-könyv-olvasó kérdése is, amelyre ezúttal Miyazaki Jun válaszolt a maga részéről: Ilyen szempontból “…konzervatív vagyok. Elég nekem a fehér papír, fekete betű.”

Majd ismét visszakanyarodtunk a tartalomhiány felé, amely során Jun megemlíti a Kindle-varázs blogot is (szerk.: !! Köszönjük!), utalva a többnyire MEK-es dokumentumokra, melyeket konvertálunk. Viszont azok minimum 70 évvel ezelőtti művek (a szerzői jogok miatt), és az olvasóknak friss irodalmat is biztosítani kellene, amely a jogszerűség határain belül igen nehéz vállalkozás, főként a külföldi szerzőkkel, kiadókkal. Említi továbbá a külföldi módit, a közkeletűbb könyves adatbázisokat, ahonnan fél- vagy éves tagsági díj ellenében könyveket tölthetünk le. Valamint a több ízben kudarcra ítélt vállalkozásokat, a szerző általi, fejezetenkénti feltöltéseket, amelyek a visszaérkezett “adományok” fejében folytatódtak (pl.: Stephen Kingnél), mint ahogyan az a néhány poszttal ezelőtti interjúban is hallható, Fehér Péter elbeszélésében.

Már 2007-2008 táján megszületett az a gondolat az Európai Unió Kulturális Bizottságánál, hogy össze kellene gyűjteni Európa kulturális értékeit digitális formában, és ezt az államok között szabadon elérhetővé kellene tenni, meséli Fori Zoltán. 2009-re ez formát öltött az Europeana weboldallal, amelynek ma csupán kétezreléke magyar örökség. Szépen fejlődött… Nem is. Inkább, gyűltek az adatok. Azonban, ahogyan minden kevésbé jól szervezett munkánál, itt is egy nagy vegyesség (a káosz talán erős megfogalmazás lenne) alakult ki. 2011-ben érett meg az elhatározás, hogy egységesítést kellene végrehajtani. Viszont ez annyiban jelent most nehézséget, hogy a 2007-2013-as időszakban erre a tevékenységre az EU nem adott anyagi forrásokat, legközelebb a 2014-2020-asban kaphat a kultúra digitalizálása ilyesfajta támogatást.

Magyarországon 2010 novemberében született miniszteri rendelkezés szerint a köz- és egyházi gyűjteményeket egységes módon digitalizálni kell, keretet kell adni nekik,  majd közzétenni az Europeana-n, ezzel is gyarapítva az ottani állományunkat. A kulcsszó itt az egységes koordináción lenne. Így került sor 2011. június 6-án a Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakulására, így lett belőle a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. Ezzel gyakorlatilag a Nemzeti Filmarchívum tevékenysége bővült nemzeti gyűjtéssé. A MaNDA létrejötte 2012 elején magával hozza majd az úgynevezett MaNDA-törvényt, amely többek között a digitális kötelespéldányról is szólni fog. Ennek értelmében – ahogyan az eddigi kötelespéldány rendelet is szólt az Országos Széchényi Könyvtár felé – be kell szolgáltatni a MaNDÁnak mindenféle digitális vagy digitalizált dokumentumot, amelyet ők majd nyilvánossá, kutathatóvá tesznek. Ez mind szép és jó, csak mégsem papíralapú dokumentumokról van szó, amelyeket pl.: nehéz lenne magunkkal vinni az OSZK-ból (gondolok itt a jogtalan felhasználásra, másolásra). Tehát kiadói, készítői oldalról ez egy meglehetősen negatív “MaNDAtum” lenne, ahogy azt Miyazaki Jun megfogalmazta.

A MaNDA eddigi gyűjteménye, amely digitalizálásra vár, igen sokrétű és érdekes tartalommal bír. Ízelítőül néhány: II. világháború előtti és utáni játékfilmek, filmhíradók 1914-től, dokumentumfilmek, kisdobos híradók, reklámfilmek a 90-es évek elejéig, 1800-as évekbeli színházi plakátok, művészportrék, díszlet-, jelmez-, kosztüm tervek, stb. Megvalósult terveik között szerepel a kulturális GPS, amely iPadekre, iPhone-okra tervezett alkalmazás. Ennek használatával egy helyen megkaphatunk mindenféle információt (képek, videók, nyitvatartás, telefonszám, stb.) közel 500 helyszínről a Kárpát-medencében.

Az idő szűkössége miatt lett körülbelül itt lett vége az előadásnak, amelyet még egy rövid kérdezz-felelek követett, ahol többek között felmerült az a kérdés, hogy mégis mennyiben lesz más a MaNDA az elődeihez képest (Petőfi Irodalmi Múzeum -Digitális Irodalmi Akadémia, Magyar Elektronikus Könyvtár, Bölcsészettudományi Informatika Önálló Program, hosszú a sor…). Azokba is rengeteg időt, forrást öltek bele, s többségükben mégis haldokolnak, vagy már meg is szűntek. Az erre érkezett válaszban gyakorlatilag a szabványosítás volt a kulcsszó, amely igencsak ráférne a magyar digitalizációs folyamatokra (is!). Ugyanis akkora fejetlenség van ezen a területen (is!), hogy egy erős szabályozás nélkül nem lehet egységes, használható, többféleképpen kereshető gyűjteményt létrehozni. Ezen a szabványosításon dolgoznak az ELTE-n verbuvált kutató csoport tagjai a nemzeti digitális kataszter keretein belül, azonban ennek végeredménye csupán egy ajánlás lesz, amellyel talán megint ott leszünk, ahol a part szakad, már, ha a magyar mentalitásból indulunk ki. Hozzáfűzték, hogy valószínűleg ebből a szabványból 5 éven belül nem valószínű eredmény, de, ha megszavazzák a digitális kötelespéldányt, azzal egy befogadási rendszert is megszavaznak. Ez meghatározza majd, milyen formában be kell szolgáltatni az e-dokumentumokat. Jó alap lehet. Bizakodva várjuk a fejleményeket!

A rendezvényen készült képeket, amelyeket Szélesi Sándor készített, ITT nézhetik meg.

A beszámolót készítette: Farkas Márti
Szerk: Kindlevarázs

PDF-ből Kindle-re
Egy érdekesnek tűnő programot ajánlanánk az olvasók figyelmébe: PDF-to-epub! Az egyébként 40$-os program most éppen ingyenesen letölthető regisztráció ellenében. A nevétől kicsit eltérően nem csak epub, de mobi formátum létrehozására is képes. Egy kísérletet mindeképpen megér, ha csodát nem is várhatunk tőle!
A program elérhetősége: http://www.pdftoepub.com/

Sziasztok!
Talán észrevettétek, hogy a magyar felolvasás minősége nem a legtökéletesebb. A következő, számomra zavaró hibákat tapasztaltam:
A számokat, legtöbb esetben nem mondja ki. Ezenkívül rövidítésnek értelmez olyan szavakat, melyek az író az adott szövegkörnyezetben nem annak szánt, pl.: az „áll”, a „port”, az „ok” és ezeket így olvassa fel: „állami”, „portugál”, „oké”. Így elég mulatságos, ha valaki „ott állami az utca sarkon”, vagy ha „letisztítja cipőjéről a portugál”, stb. Ennek az ellentéte is gyakran előfordul, ha az nem is annyira gyakori, úgymint a „Mr.”a „Mrs.”, vagy a „km”. Az idegen földrajzi és tulajdon nevekkel is akad problémája a programnak, pl. André, amit csak „and”-nak olvas, vagy a Toni az „ni” és így tovább. De a legzavaróbb az évszámok és időpontok hiánya, ami különösen egy történelmi tárgyú mű meghallgatását teszi élvezhetetlenné.
Ezekre a problémákra találtam ki magamnak egy, talán faramuci megoldást, ami viszont elég használhatónak bizonyult. Mivel a hibátlan felolvasáshoz, gondolom komoly programozói ismeretekre lenne szükség – amivel nem rendelkezem – így hályogkovács módjára, a következő megoldást alkalmaztam. A Word szövegszerkesztő keres-csere funkcióját használtam, hogy a Kindle-re történő feltöltés előtt a felolvasandó szöveget TTS kompatibilissé tegyem. Ezzel a módszerrel és nem kevés pepecseléssel, készítettem egy makrót, ami tartalmazza a számok szöveggé konvertálását 1-9999-ig, ez a dátumokat és időpontokat teljes egészében lefedi. A fent említett rövidítési hibákat egy aposztróf betoldásával oldottam meg, pl. áll`. Az idegen nevek esetében csak egy fél megoldás született, de ez is több a semminél. Rájöttem, hogy abban az esetben, ha ezeket a neveket kisbetűvel írom, akkor fonetikusan ugyan, de kiolvassa a teljes szót. Azért csak fél megoldás, mert ha a mondatot kis kezdőbetűvel írjuk, akkor a elvész a mondatvég hangsúlyozása és így ha a név, a mondat elejére esik, akkor sajnos továbbra is hibásan olvassa fel. Észrevettem továbbá, hogy sok esetben, formázási hiba miatt, a párbeszédeknél, a gondolatjel után nincs szóköz, ekkor a felolvasásban, összefolynak a mondatok, mintha egy szó elválasztásaként értelmezné őket a program.
A makrót úgy készítettem el, hogy az általam eddig fellelt zavaró hibákat, lehetőség szerint javítsa ki és ezzel úgymond előkészítse a felolvasandó szöveget, „Eszter” számára. Aki szeretné kipróbálni, annak a következő megoldást javaslom:
1. Másolja a következő szöveges fájl tartalmát, vágólapra:

2. Wordben a „Makrók” menüpont hozzon létre egy új makrót, utána
3. a megnyíló Visual Basic szerkesztő felületen, a villogó kurzor helyére illessze be a vágólap tartalmát, majd zárja be ezt a szerkesztő ablakot.
4. Ezt követően már lefuttatható a makró, egy megnyitott, konvertálni kívánt szövegen.
5. Mentés másként, hogy az eredeti verzió ne sérüljön. Majd az ismert módszerekkel küldés a Kindle-re.
Az így konvertált szöveg, nyelvtanilag nem a legtökéletesebb, de nem is az volt a cél.
A felmerülő ötleteket köszönettel fogadom.
Jó felolvasást kívánok!

Várjuk a visszajelzéseket! Synarnak pedig köszönjük!
Kindlevarázs